Üdvözlök minden látogatót

Nos nem is tudom hol kezdjem.....talán mindjárt a legelején?

Igazából másodszor kezdem, mert sajnos az elöbb valamit elrontottam és sikerült kitörölnöm mindent.

Tehát akkor az eleje.... Megismerkedtem egy lánnyal válamikor 9 éve, és úgy éreztem le tudnám vele élni az életem. A családja is szimpatikus volt.

Mindenünk megvolt két lakás amiből csináltunk egy fullost, a másikat eladtuk, és még pénzünk is maradt bőven. Mindkettőnknek volt munkája , sőt nekem elég jól is fizetett ,lehet mondani hogy nem átlagkeresettel rendelkeztem. 

Ezzel a háttérel úgy gondoltuk hogy nyugodtan belevághatunk, és válalhatunk gyereket. Ez meg is történt, és egy csodálatos fiunk született.

Aztán jöttek a bajok. A baj a család formájában érkezett és mindent tarolt.

Nem tudom lehet-e kommentet vagy hozzászolást írni ( remélem igen és azt is hogy be tudom állítani)

Szeretném ha sok hozzászólás érkezne, és megpróbálnátok kitalálni mi volt a baj és mi lett a folytatás.

Sorry de mint olvasom nincs lehetőség hozzászolni .... folyt köv

Nos a folytatás nem túl rózsás...

Mivel mindenki tudta hogy eladtunk egy lakást és a felujjítás nem vitte el minden pénzünk jöttek szépen sorban a rokonok.

Mindenki esküdözött égre, földre hogy visszafizetik amint tudják, persze a pénzt azóta is várom. Természetesen ez még nem minden , hiszen volt hol álomrahajtani a fejünket. Persze megint jött egy kedves és persze nagyon közeli rokon, hogy eladták a feje felől a házat ahol lakott, és szeretné ha sajátba költözhetne albérlet helyett.

Mondanom sem kell hogy csak nekünk volt bjelentett munkahelyünk, így a nevemre vettem a hitelt , és mint ismeretes a bank fedezetnek kért még egy ingatlant.

Egy évig minden rendben volt , aztán jöttek a papírok a banktól hogy elmaradás van. Természetesen rákérdeztünk mi a probléma, de a kedves rokon mosolyogva közölte hogy már lerendezték és minden rendben. Megjegyzem ezen a ponton még tudtunk volna segíteni mivel nem volt olyan nagy az elmaradás.

Aztán jött a hidegzuhany, bekopogott a végrehajtó hogy felmérje az ingatlant árverés elött. Senkinek nem kívánom az érzést pokoli.

Az ingatlant elárverezték, de optimista ember lévén (persze egy kanál vízben meg tudtam volna folytani a rokont) kitaláltam a megoldást. Odaköltözünk minden kínok okozójához és nem fizetek semmit. Ebben a szituban úgy számoltuk kb 2 év alatt összerekunk egy lakás kezdő befizetőjét. Természetesen fél év mulva a rokonok "elvesztették" munkahejüket és mit lehet tenni mi tartottuk őket. Nem hogy félrerakni nem tudtunk de alig jöttünk ki a pénzből, mivel sajnos megszünt a munkahelyem.

Természetesen  a kapcsolatunk is tönkrement, és akkor jött az elhatározás hogy költözzünk albérletbe. Most alkalmi munkából tengődünk , és csak a gyerekeket tartjuk szem elött , hogy nekik mindent megadjunk ne keljen érezniük milyen katasztrófális ahelyzetünk.

Minden nap egy igazi küzdelem napról napra élünk, és néha csak nézek magam elé és gondolkozom hol rontottam el.

Megírom majd azt is milyen a lelki állapot habár gondolom az egyértelmű.

Tanácsot nem hiszem hogy tudok adni másoknak , ahoz nem vagyok elég bölcs ,(tanácsaim menüben másoktol idézek) viszont a tanácsot ha nekem szól meghalgatom.

Néha várom a jótündért hátha bekopog az ajtón , és megszabadít.(sajnos nem hiszek benne)

Még ebben a szorult helyzetben is megpróbálok segíteni másokon , mert hiszem hogy mindenki azt kapja vissza amit ad. Persze már feltettem magamnak a kérdést , hogy akkor én miért vagok ilyen helyzetben???

Hamarosan folytatom mert, mást nem tehetek. Már régen le akartam írni és megosztani hátha jobban érzem magam....de még nem érzem.

http://csalodott.blogolj.net/ itt hozzá is szólhatsz ha akarsz....

Oldal: Az életem
Az élet ami már csak a küzdelemről szól - © 2008 - 2024 - nehezelet.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat